Megemlékezés a Hősök terén

A Hősök terén tisztelegtek az államalapító emléke előtt a kerületi közélet képviselői.

Az augusztus 20-i ünnep alkalmából a keresztény magyar állam megalapítása és az államalapító István király előtt tisztelgő megemlékezésnek, koszorúzásnak lehettek tanúi a hőséggel dacolva szép számban megjelenő érdeklődők a pestszentimrei Hősök terén lévő országzászlónál augusztus 18-án. Az ünnepi szónok Rosonczy-Kovács Mihály, a Magyarország nemzetközi kapcsolatait a zenén és a sporton keresztül erősíteni szándékozó, ezeket európai kontextusban bemutató Philidor Intézet igazgatója volt.

 

Az ünnepi szónok Rosonczy-Kovács Mihály, a Magyarország nemzetközi kapcsolatait a zenén és a sporton keresztül erősíteni szándékozó, ezeket európai kontextusban bemutató Philidor Intézet igazgatója volt.

A moldvai magyarok

– Államalapító királyunk, Szent István nemcsak a Magyar Királyságról szóló történelmi feldolgozások egyik legfontosabb szereplője, hanem népdalaink, népszokásaink, népköltészetünk egyik legfontosabb alakja is. Emlékezetében nagyon korai európai gyökereket találunk. Erre a legjobb példák azok a moldvai Szent István-napi köszöntők, amelyekből a rendezvény elején Träger Lili népdalénekes is elénekelt egyet – mondta Rosonczy-Kovács Mihály. – Moldvában maradt fenn talán a legtöbb István-népének. Ennek az a magyarázata, hogy a moldvai magyarság megmaradásának a vallás volt a legfontosabb záloga. Az egyik leggyakrabban énekelt ilyen István-köszöntőben még a szakavatatlan fül is felismeri a gregorián hagyományt. Kell-e nekünk, magyaroknak bármit is bizonygatnunk európaiságunkkal kapcsolatban, amikor moldvai nemzettársaink a XXI. századig az Európa megszületését is jelölő gregorián zenei motívumokkal dicsőítik keresztény államalapító királyunkat, aki Bizánc helyett Rómából kért koronát magának? Ugyanazok a moldvaiak, akik az olyan legrégebbi magyar szokáshagyományokat is őrzik, mint a pogány napba nézés megkeresztelt változata.

Ezeréves európaiságunk

Az ünnepi szónok zárómondataiban Márai Sándor 1945 kora tavaszán papírra vetett gondolatait idézte, az emlékezés mellett a döntéshozatalra is sarkallva:

„Mi történt volna, ha a magyarság abban a korszakban, amikor feladta a pogányságot, és felvette a kereszténységet, nem a nyugati római, hanem a keleti, a bizánci egyház felé optál? Egy nép irtózatos magányban, társtalanságban a világ népei között már eltűnt volna a szláv olvasztótégelyben, ha országalapító István király ezer év előtt nem II. Szilveszter pápától kér hittérítő papokat és koronázási jelvényeket, hanem attól a Bizánctól, amelyet a szláv jelleg már akkor is áthatott.”

– A saját életünkben hozott döntéseknek látszólag kisebb a horderejük, mint egy államférfi döntéseinek. Az emberi döntések azonban így nem hasonlíthatók össze egymással. A bennük rejlő felelősség olyan, mint a fény: abszolút értéke van. Szent István ünnepét akkor tudjuk megtölteni tartalommal, ha közösségi szinten, legyen az a közösség nemzet vagy kerület, és egyénileg, saját életünkben is merünk fontos döntéseket hozni – hangsúlyozta Rosonczy-Kovács Mihály.

Forrás: bp18.hu

Érdekel minket a véleményed